Saci szüléstörténete 2021.03.11.

Saci "multikultúrális" (magyar-mexikói) kislánya 6 hónapja született. Mostanra tudta összerakni a szüléstörténetét, hogy engedélyével megoszthassam veletek is. Volt ebben is sok minden: terhességi cukor miatti indítás, oxi, burokrepesztés, epidurál, hüvelyfal sérülés miatti varrás - de Saci elképesztő pozitív személyiség, mint majd meglátjátok, pozitívan élte meg a szülését, és végül is a megélés számít :) Nagyon sok boldogságot, sok-sok szeretetet, örömet és boldogságot kívánok :) Íme Saci szüléstörténete:
"Kedves Éva!
Jó sokáig tartott, de küldöm a kis memoáromat a szülésről!:-) (Szeptemberi szülés volt, mi voltunk négyen Nálad a mexikói-magyar párral)
Jól vagyunk, gyönyörű a pici, nekem meg mindig (lassan 6 hónap lesz!) húz lefelé a gátam egy nagyobb cipekedes után, de van javulás hétről hétre.
Koszonjuk a felkészítést meg egyszer!Remelem, találkozunk nemsokára!
Majdnem fél év telt már el a szülés óta.
Bele-beleírogattam ebbe a visszaemlékezésbe remélve, hogy a segítségével örökre élesen fogok tudni emlékezni erre a csodás napra.
Szeptember 27-én (ahogy azt tudtuk előre), megszületett kislányunk, Tereza Lola!
Mivel inzulinos terhességi cukorbetegség alakult ki nálam, Tabányi Ádám doktor úrral megbeszéltük, hogy (a protokollnak megfelelően) a 38. hét vége felé beindítják a szülést a SOTE 2-n.
Reggel 08.30-ra mentünk a kórházba. A járvány miatt azt beszéltük meg, hogy amíg nem jöhet be, addig Fabio a kocsiban és a környéken várakozik ugrásra készen.
Először csak egy sima infúziót (hogy felpumpáljanak az előttem álló megerőltető napra), majd 10 körül az oxitocint kötötték be, de elég sokáig nem igazán történt semmi. A szülésznő végig az ágyamnál ült, kicsit beszélgettünk néha, de jobban esett magamban lenni. Majdnem el is aludtam, és megmondom őszintén, egy percig nem hiányzott se labda, se járkálás, se semmi.
Próbáltam vizualizálni, ahogy elindul a folyamat, nyílik ki, aminek ki kell nyílnia, próbáltam a fájdalmat ellélegezni, és arról fantáziáltam, hogy milye lesz a találkozás a babával.
13.30-kor 1 cm-es volt a tágulás.
A harmadik vizsgálat után, 14.40-kor az orvos burkot repesztett, felgyorsultak az események és hirtelen elég erős fájások jöttek. A szülésznő elintézte a szülőszobát, Fabio beöltözött, és negyed óra múlva mehettünk is be. Emlékszem, mikor Fabio bejött, én a folyosón vártam már őt, és a szobába menet többször meg kellett állnunk, amíg én rágörnyedtem egy padra.
A szülőszobában javasolták, zuhanyozzak egyet, és tenyleg nagyon jól esett a forró víz két fájás között (bevittem egy kis fellépő-stokiszerűséget, azon ültem, és amikor jött a fájás felálltam kétrét görnyedve.)
Itt megértettem, miért mondják, hogy éjféltől ne együnk, epét hánytam a fájdalomtól.
Sajnos, gyengeség vagy sem, a zuhanyzás után nem bírtam tovább, kértem epidurált, amit egy fantasztikusan ügyes, kedves, fiatal aneszteziológus adott be.
Újra magamnál voltam, lélegzethez jutottam, megkönnyebbültem, aztán egy idő után újra elkezdtem érezni a fájásokat. (Nem emlékszem, hogy lett volna olyan pillanat, amikor nem érzem a lábaimat, a fájdalom viszont elmúlt, valamit nagyon ügyesen csinalhatott az aneszteziológus.)
Végig nagyon ügyes volt, de Fabiom ebben a szakaszban még inkább hatalmas segítség volt. Oldalt feküdtem, és a szülésznő tanácsára Fabio a fájásoknál felemelte a felül levő lábamat, illetve kamatoztatta a szülésfelkészítőn szerzett tudást és elővette a legyezőt. A szünetekben azzal hűtötte az arcom, nagyon jól esett, a legjobb tipp volt, köszönjük!
Nem emlékszem már, hány fájás után, de egyszercsak hallottuk, hogy a szülésznő hívja a nőgyógyászt telefonon, hogy jöhet is, mert szülni fogunk.
Meg is érkezett a doktor, és 3-4 tolófájással (háton fekve, egyik lábam oldalra kiemelve a doktor úr kezében, másik Fabio kezében ugyanúgy, csukott szem, hasprés előre hajtott fejjel), 19.03-kor megérkezett a mi csodánk, Tereza Lola. Ahogy mindenki meséli, kicsusszant a baba, és megszűnt a fájdalom. Nagyon sokszor gondolok vissza arra a képre, ahogy egyszercsak felemelik őt, néha még most sem hiszem el, hogy képesek voltunk erre együtt, annyira fantasztikus! Egyből rámtették, aztán Fabio elvághatta a köldökzsinórt, és ő vitte az asztalhoz Terezát, ahol együtt mérték le a szülésznővel (3330 g és 51 cm). Utána Fabio babusgatta a picit, amíg engem intézett az orvos, és mikor végzett, magunkra hagytak minket, elmondhatatlan volt a boldogságunk.
Gátvédelem ugyan volt, és nem kellett vágni, viszont a pici a hüvely falát szakította fel, úgyhogy a doktor úr varrogatott rendesen. (Itt újra köszönetet mondtam az aneszteziológusnak, mert semmit nem éreztem belőle.)
Tisztában vagyok vele, hogy az indítás miatt elég erős és hirtelen jövő fájásaim voltak, de alapvetően nekem egy nagyon jó élmény volt. Ha ez így is csodálatos volt, milyen fantasztikus lehet egy mindenféle beavatkozástól mentes szülés!
Sarolta"



Kövess minket a Facebookon